P2P, avagy a fájlcserélők és a jog

Miközben a világsajtó attól hangos, hogy egyes országokban súlyos szankciók kilátásba helyezésével törekednek arra, hogy visszaszorítsák a letöltögető kedvet és megszüntessék a különböző fájlcserélőket, a hazai jogi szabályozásról kevés szó esik. Arról persze hallottunk, hogy már FBI-ügynökök is próbálkoznak a magyarországi kalózmásolók fülön csípésével, de ők is csak a magyar törvények szerint járhatnak el, az amerikai jog Magyarországon mit sem ér. Ezért fontos, hogy megvizsgáljuk, mit is enged a magyar jogi szabályozás, és mivel kell számolnia annak, aki zenét vagy filmet tölt le az internetről vagy arról másolatot készít.

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szabad felhasználásnak minősíti a magáncélú másolást. Ez azt jelenti, hogy csak saját magunknak készíthetünk másolatot, ha ezt mondjuk egy barátunknak tesszük, akkor már nem vagyunk ártatlanok. Ez persze fordítva is igaz: ha a barátunkat kérjük meg arra, hogy a p2p oldalakról általa letöltött zeneszámokról írjon nekünk egy cd-t, az már bizony nem fér bele a magáncélú másolás szigorú kategóriájába. Jó hír viszont, hogy a szabad felhasználás minősítése független attól, hogy a forrásba jogszerűen került-e az adott mű vagy sem. Tehát az internetre jogellenesen feltöltött zenéről, filmről is készíthetünk jogszerűen másolatot.

A „szabad felhasználás köre” azonban meglehetősen szűk, így nem árt óvatosnak lenni. Fontos tudni azt is, hogy szoftverről még magáncélra sem készülhet engedély nélkül jogszerű másolat. Nem minden jogvédett műre érvényes tehát a magáncélú másolás lehetősége, de mindenképpen ide tartoznak az irodalmi művek, a zeneművek és a filmek is.

A magáncélú másolás azonban csak addig szabad, amíg jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az adott mű felhasználása nem lehet alkalmas arra, hogy a felhasználó anyagi előnyhöz jusson általa. Ha például egy szórakozóhely látogatottságát vagy vevőkörét növeli, hogy filmet vetítenek, az bizony nem magáncélú felhasználás, de ugyanígy fizetniük kell azért, ha szól a rádió, vagy ha a telefonközpont zenét ad, amíg a kapcsolásra várunk. A jövedelemszerzés legkonkrétabb esete persze, ha valaki belépődíjat is szed.

Nézzük mi a helyzet a bíróságokon? A magyar bírói gyakorlatban még nincs ismert ügy, mely a fájlcserélők használatáról, vagy internetes letöltésről szólna. Így nyitott kérdés, hogy a magáncélú másolás, mint szabad felhasználás alá eső, és így engedély kérésétől és konkrét jogdíj fizetési kötelezettségtől mentes felhasználás nem válik-e jogellenessé egy olyan bírói döntés nyomán, amely kimondja, hogy ez a felhasználási mód sérelmes a mű rendes felhasználására, vagyis amikor fizetni kell a CD megvételéért. A helyzet tehát kissé bizonytalan, ám amíg ilyen bírói gyakorlat nem alakul ki, nem érezheti magát jogsértőnek az, aki a p2p oldalról saját célra zenét tölt le, illetve a letöltött zenét cd-re másolja.

Az a magyar szerzői jog szerint sem lehet azonban vitás, hogy a p2p oldalra filmet, zenét feltöltő személy jogsértően jár el. A feltöltés már semmiképpen nem esik a szabad felhasználás körébe, az ugyanis egy másik felhasználási módot, a nyilvánossághoz közvetítés esetét valósítja meg. Ennek engedélyezése, pedig a szerző illetve más jogosult kizárólagos joga, és így csak erre vonatkozó engedély és díjfizetés alapján lenne jogszerű. Így tehát a p2p közösség tagja, ha mint letöltő jogszerűen jár is el, mint a tartalomhoz hozzájáruló feltöltő, ha ezt engedély nélkül teszi, szerzői jogot sért.