A weboldalak jelentős része nem, vagy csak nehézkesen érhető el a fogyatékkal élők számára. Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) Infinit hírlevele szerint több kutatás is igazolta, hogy az internetoldalak többsége általában nem felel meg a teljes elérhetőség, használhatóság feltételeinek, ami leginkább azokat érinti, akik valamilyen fogyatékosságuk miatt nem tudják teljeskörűen élvezni az internetet. Az okok közt szomorú, de felmerült: a fogyatékkal élőkről a weboldalak üzemeltetői vagy fejlesztői úgy gondolnak, mint akik nem játszanak fontos szerepet a piacon. De a weboldalak hiányosságainak okai közt szerepel a webfejlesztők hanyagsága és a tudatlansága is.

Pedig a webes fejlesztők számára több szabvány iránymutatása is rendelkezére áll ahhoz, hogy olyan weboldalakat készítsenek, amelyeket bárki gond nélkül böngészhet. Példaértékű az Európai Unió honlapja, mely megfelel a Web Accessibility Initiative (kezdeményezés a web hozzáférhetőségért) ajánlásainak. A webben rejlő lehetőségek minél jobb kihasználásával, az egymással együttműködő technológiákkal, és mindezekre használható szabványok kidolgozásával foglalkozó W3 konzorcium (W3C) feladata azoknak az előírásoknak a kidolgozása, melyeket - mint mostanában kiderült - a fejlesztők és a honlapüzemeltetők zöme figyelmen kívül hagy.

A brit felmérés kapcsán a Fogyatékosok Jogai Bizottság nevű szervezet kidolgozott egy útmutatót a használható webkikötők legjobb gyakorlatairól. A hat területet lefedő ajánlás megfogalmazói több szektorból verbuvált szakemberek, így az egyetemi és állami, üzleti és civil szférából egyaránt képviselik a használható web elveit.

Szabvány, de keveseket érdekel

Sajnos azonban a szabványok, útmutatók valójában csak a ajánlások, a webes fejlesztőknek nincs kötelezettségük arra, hogy elfogadják, vagy akár csak szem előtt tartsák azokat. Így fordulhat elő, hogy a böngészőfüggetlen, akadálymentes web csak ezekben az ajánlásokban ölt testet, a valóságban az internet így soha nem működött. Pedig az olyan technológiai szabványok, mint a HTML vagy az XML, OWL vagy az ajánlások, mint a fentebb említett WAI megteremtik az elvi lehetőségét a mindenki számára élvezhető webnek.

A brit kezdeményezés ugyan szigetországi felmérésre épít, és egy újabb használhatósági leírásról szól, - szintén csak elméletben - mi magyarok nem állunk rossz pozícióban: a világon ugyanis egyedül nálunk lett nemzeti szabvány két specifikációból: a már ismertetett OWL-ből és az RDF-ből (ez utóbbi az erőforrásleíró keretrendszert rövidíti). A W3C magyar irodája és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával bejegyzett szabvány jelentősége abban rejlik, hogy a teljes dokumentáció elérhető a fejlesztők részére magyarul. A szabványosított specifikációkat pedig már használják: a Nemzeti Audiovizuális Archívum és a Nemzeti Digitális Adattár egyaránt az OWL ajánlásai alapjánt épült.

(Forrás: ITTK-Infinit)