Az Emberi Jogi Bíróság 2016. február 2.-án, az ún. "komment "ügyben közzétett határozata ismét új fejezetet nyitott az on-line kommunikációban régóta folyó vitában a véleménynyilvánítás szabadsága és a mások személyiségi jogai közötti konfliktusban.

A szinte napra pontosan 6 évvel ezelőtt kezdődött ügy előzménye az összes hazai bírói fórumot – ideértve az Alkotmánybíróságot is – megjárta. Egy webes felületeken ingatlanforgalmazással foglalkozó gazdasági társaság jogellenes eljárásával kapcsolatban bocsátott ki a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete honlapján egy állásfoglalást, amely alatt a felhasználók előzetes moderálás nélküli hozzászólási lehetőségükkel élve, néhány "indulatos" kommentben fejezték ki véleményüket. Az állásfoglalást az Index is utánközölte, fogyasztóvédelemmel foglalkozó fórumán hasonló, marasztaló véleményeket generálva az olvasók részéről.

A nemcsak hogy kifogásolt, de a Gazdasági Versenyhivatal által is tisztességtelennek minősített gyakorlatot folytató ingatlan-forgalmazással foglalkozó cég úgy vélte, hogy a közzétett kommentek sértik a jóhírnevét, ezért bírósághoz fordult.

Az alperesek, a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és az Index védekezésükben arra hivatkoztak, hogy a felhasználói kommentek nem általuk szerkesztett tartalomnak minősülnek, azoknak csupán, mint közvetítő szolgáltatók tárhelyet biztosítanak, ezért a vonatkozó törvényi szabályozás (2011. évi CVIII. tv. Ektv.) értelmében a felelősségük korlátozott, csak arra az esetre szorítkozik, ha a jogsértő bejegyzésekről való tudomásszerzést követően azokat nem távolítják el haladéktalanul. Az Ektv. 7. § (3) bekezdése alapján a közvetítő szolgáltatók nem kötelesek a blogok, hozzászólások moderálására, tartalmuk ellenőrzésére, a szolgáltatók kizárólag tárhelyet és felületet biztosítanak a tartalom elhelyezésére. A hozzászólások egy kattintással, az indítványozó közreműködése, ellenőrzése nélkül jelennek meg a webes felületen.

Az ügyben első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a keresetnek részben helyt adott, és megállapította a kommentek tartalma miatt az alperesek felelősségét a felperes jó hírnevének megsértésében. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint a felhasználói kommentek az olvasói levelekkel esnek egy tekintet alá, ezért azokat szerkesztett tartalomnak minősítette, amelyért az alperesek jogi felelősséggel tartoznak. Egyidejűleg a bíróság a perben érintett bejegyzéseket kifejezésmódjukban indokolatlanul bántónak, sértőnek találta, és figyelmen kívül hagyta az alperesek közvetítő szolgáltatói minőségükre vonatkozó védekezését

Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla részben eltérő indokolással ugyan, de helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Az Ítélőtábla álláspontja szerint a hozzászólások (kommentek) nem minősülnek olvasói levélnek, amelyek közlése előzetes szerkesztői szűrés után történik, ez azonban nem jelenti, hogy a honlap tulajdonosa nem tartozna felelősséggel a hozzászólásokban megvalósuló jogsértésekért. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kommentek nem olvasói levelek, hanem magánjellegű megnyilvánulások, ezért nem tartoznak az Ektv. tárgyi hatálya alá, így az alperesek sem mentesülhetnek a közvetítő szolgáltatóra vonatkozó kedvezőbb szabályok alapján.Az Ítélőtábla szerint mivel az alperesek teret adtak a felperesre nézve súlyosan sértő, lealacsonyító hozzászólásoknak, híreszteléssel megvalósították a jóhírnév sérelmét, amely objektív jogsértés megállapításában nem releváns az a tény, hogy az alperesek amint tudomást szereztek a kifogásolt tartalmú hozzászólás okról, azokat haladéktalanuleltávolították.

A felülvizsgálati eljárásban a Kúria az Ítélőtábla jogerős ítéletét hatályában fenntartotta, és egyetértve annak indoklásával a Kúria leszögezte, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése objektív ténykérdés, amelyet az alperesek megvalósítottak azzal, hogy oldalukon helyet adtak a felperes személyiségi jogát sértő hozzászólásoknak.

A Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadságát sértő bírói ítéletek felülvizsgálata érdekében, mivel álláspontja szerint az Alaptörvény IX. cikkét sérti, hogy egy általa, de közreműködése nélkül közreadott véleményért kell felelnie, miközben annak tartalmára hatással nem bír. 

Az Alkotmánybíróságnak tehát abban kellett állást foglalnia, hogy sérti-e az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát, ha a bíróság a törvényt úgy értelmezi, mint a Kúria vitatott ítéletében, vagyis úgy, hogy az internetes oldalon közzétett kommentek – a felhasználók bejegyzései az oldalon közzétettekről, vagy velük kapcsolatban – tartalmáért az indítványozó akkor is felel, ha nem volt tudomása a jogsértő tartalomról, vagy a sértett kívánságára azonnal el is távolította.

Az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a kommentek  – eltérően a másodfokú bíróságnak a Kúria által helybenhagyott álláspontjától – nem lehetnek magánjellegű megnyilvánulások; ha azok lennének, nem állhatnának a véleménynyilvánítás szabadságának védelme alatt. A komment, amelyet szerzője valamely bárki számára hozzáférhető internetes oldalon tesz közzé – jellemzően nem saját nevén, hanem választott felhasználónévvel –, nem tekinthető magánközlésnek; a komment valóban magánvélemény (t.i. a szerző saját véleménye, nem „hivatalos” vélemény), de ettől még a nyilvánosságnak szánt közlés.

A kommentek (hozzászólások) két esete lehetséges: a moderált és a nem moderált kommentek. Az előbbieket az internetes oldal működtetője előzetesen megvizsgálja, és ha jogsértőnek, vagy a saját ún. moderálási (alap)elveibe ütközőnek tartja, nem teszi közzé. A Kúria ítéletében vizsgált esetben az internetes oldal működtetője nem moderálta – közlés előtt nem vizsgálta meg (erre nem is köteles) – a kommenteket, tehát a saját oldalán megjelenő bejegyzéseket. Ennek különösen nagy a gyakorlati jelentősége, mivel az elsődleges felelős – a tulajdonképpeni jogsértő – személye, hacsak nem saját nevén szerepel, ismeretlen, és legtöbbször utóbb sem azonosítható. Ennek következtében a felelősség az internetes oldal működtetőjét terheli.

Az Alkotmánybíróság a Kúria álláspontjától eltérően nem a véleménynyilvánítás szabadságának megsértését, hanem annak egy szűkebb szegmensét, a sajtószabadság korlátozását vizsgálta az üggyel kapcsolatban. Azzal, hogy hozzászólók közlését az internetes oldal fenntartója a nyilvánossághoz eljuttatja, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a sajtóként működik, tehát a sajtószabadság korlátját képezi a másik alapjog, más személyiségi joga. A két alapjog ütközése esetén tehát az egyik alapjogot, esetünkben a sajtószabadságot alkotmányosan korlátozhatja a másik alapjog, a személyiségi jog védelme.Az arányosság a szükséges (elérni kívánt) céllal arányos – de rajta túl nem menő – alapjog-korlátozás követelményét jelenti. Adott esetben a cél – amit a panaszos sem vitat – a személyiségi jogot sértő közlemények megelőzése vagy eltávolítása. A moderálás nem vezet feltétlenül a felelősségtől való mentesülésre: a moderált komment, ha jogsértő, ugyanolyan jogi következménnyel jár, mintha nem lett volna moderálva (előzetesen vagy utólag ellenőrizve). A jogsértés bekövetkezése után minden kommentet közlő oldal helyzete azonos. A kommentek moderálása nem mentesít a jogsértő közlésért való felelősség vagy a helytállás kötelezettsége alól. A kommentek moderálásáról a weboldal fenntartója dönt: erre jogszabály vagy a bírói gyakorlat sem kötelezi. A jogsértő közleményekért való felelősség (és adott esetben a helytállási kötelezettség) független a moderálástól: egyedül a jogsértő közlés tényén alapszik.

A nagy visszhangot kiváltott határozatban az Alkotmánybíróság továbbá különbséget tett az internetes oldal üzemeltetője által tett szerkesztett, és ekként tartalmi egységet alkotó szolgáltatás és a közösségi oldalak és tisztán vélemény oldalak között, így kivette a felelősségi körből pl. Facebook és a blog oldalakat. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerin, mivel ez utóbbiaknak nincs szerkesztője, ezért nem is lépnek fel tájékoztatási vagy hasonló igénnyel, céljuk az internetes közösségbe tartozók közötti eszmecsere lehetőségét biztosítani. Az Alkotmánybíróság meglátása szerint ezen oldalak csak a közösségbe tartozó (regisztrálók, belépők) számára érhető el, vagy ettől függetlenül világosan nem alkotnak egységet és lényege szerint senki nem szerkeszti őket. Ezen oldalak közelebb állnak a magánközlésekhez, mert az ezekben foglalt közléseket csak a közlő személy által meghatározott (zárt számú) felhasználó jut hozzá (ismerőse), akiknek megengedik.

A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott határozatát követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésével párhuzamosan az alperesek a strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordultak az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadsága megsértésének megállapítását kérve.

Az Egyezmény 10. cikkelye értelmében a véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. A 2. pont tartalmazza az alapjog korlátozásának lehetőségét: „e kötelezettségekkel és felelősséggel együttjáró szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartásacéljából.”

A Bírósága jelen ügyhöz meglehetősen hasonló ún. "DELFI " esetben mintegy fél évvel korábban megállapította az on-line oldal felelősségét az ott közzétett hozzászólásokért.

Az észt komptársaság újabb hajózási útvonalakat keresve elhatározta, hogy feltöri azokat a jégmezőket, amelyek a szigeteken lakóknak könnyű és olcsó közlekedési útvonal biztosítottak. Az erről hírt adó DELFI nevet viselő portálon a felháborodott szigetlakók a gyűlöletbeszédet és az erőszakra buzdítást kimerítő tartalmú hozzászólásokban fejezték ki véleményüket. A nagy on-line hírportál a hozzászólások esetében nem alkalmazott előzetes moderálást, csak obszcén kifejezésekre vonatkozó automatikus szűrést, illetve ún. "értesítési - eltávolítási"eljárást, és volt olyan beépített funkciói is, mely szerint az olvasók klikkeléssel jelezhették, ha egy bejegyzést gyűlöletkeltőnek találtak.Az eljárás tárgyát képező bejegyzéseket mintegy hat héttel a publikálásukat követően az értesítési eltávolítás eljárás keretében hozzáférhetetlenné tették.

A Bíróság ítéletében mindenekelőtt leszögezte, hogy a felhasználói hozzászólások, véleménynyilvánítások eszköze példátlan lehetőség a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásához, ugyanakkor az előnyök mellett bizonyos veszélyek is felmerülhetnek. Gyalázkodás és a jogellenes kifejezések más fajtái, így közöttük a gyűlölet beszéd vagy az erőszakra buzdítás terjedhet pillanatok alatt világszerte és marad az on-line világban tartósan hozzáférhető. A bíróság megítélése szerint ez a konfliktus képezte az ügy lényegét.

A bíróság a Delfi ügyben úgy ítélte meg, hogy az egyik legnagyobb észt internetes portál felmérhette azokat a kockázatokkal amelyekkel tevékenysége járt, és számíthatott arra, hogy amennyiben lehetőséget biztosít  hozzászólásokra, azok összeütközésbe fognak kerülni mások személyiségi jogával. A bíróság értékelte a hozzászólások tartalmát, hogy azok kimerítették a gyűlöletbeszéd és erőszakra buzdítás kategóriáját, továbbá elégtelenek találta az Internetes portál eltávolítási gyakorlatát, minek következtében az érintett hozzászólások törlése jelentős késedelmet szenvedett.

Ilyen előzmények követően érte kellemes meglepetésként az on-line portálok fenntartóit a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és az Index ügyében született ítélet.

A Bíróság osztotta az Alkotmánybíróság azon álláspontját, mely szerint az online portálok üzemeltetőinek a felelőssége a sajtó felelősségéhez hasonló. Noha az indoklásban számos azonosságot is párhuzamosságot lehet találni az előbb ismertetett DELFI ügy indoklásához képest, a bíróság konklúziója azonban eltérő eredményre vezetett.

A Bíróság ítéletében előtt teljes hangsúlyt fektetett arra, hogy a két védendő alapjog, egyik oldalról a véleménynyilvánítás szabadsága, míg a másik oldalról mások személyiségi jogainak egyenlő védelmet élvez, és a jogalkalmazás során a bíróságoknak arra kell törekedniük, hogy ezek interferenciája esetén az egyensúlyt biztosítsák. Ebben a szemléletben értékelte a bíróság az eset konkrét körülményeit. A jelen esetben a hozzászólások tartalma, noha vulgáris és obszcén volt, azonban nem minősíthetők gyűlöletbeszédnek vagy az erőszakra buzdításnak, és az internetes oldal fenntartói, amint tudomást szereztek a jogsértő hozzászólásokról, azokat haladéktalanul eltávolították. Értékelte továbbá a bíróság azt is, hogy az indulatos hozzászólások olyan bizonyította a jogellenes és rosszhiszemű gyakorlatot folytató céggel szemben keletkeztek, amelyek sok embert megkárosítottak. A bíróság indokolásában kitért arra is, hogy a jogi személy nem a természetes személyt megillető morális értelemben érdemel jogvédelmet, hanem a jó hírnevét a kereskedelmi érdekével kapcsolatban kell értelmezni. Ugyanakkor az Index, mint ugyancsak gazdasági tevékenységet folytató internetes hírportál, szintén rendelkezik azzal a kereskedelmi érdekkel hogy oldalát minél többen olvassák és aktívan látogassák.

Ezen körülmények mérlegelését követően mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága azt, hogy a magyar bíróságok megsértették a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének és az Indexnek a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát, amikor az eset konkrét körülményeire tekintet nélkül, objektív felelősséget állapítottak meg a terhükre.

Ezzel az ítélettel strasbourgi bíróság az eddigi joggyakorlattól, amely a hozzászólásokért való objektív felelősségen alapult, irányt vált visszakanyarodott a 90-es évek végi, 2000-es évek elejei jogalkotói szándékhoz, mely korlátozta a közvetítő szolgáltatók, közöttük az internetes tartalmaknak tárhelyet biztosító szolgáltatók felelősségét, és mentesítette őket ez alól, ha nem tudtak, vagy tudhattak a jogsértő tartalomról, illetve az arról történő tudomásszerzést követően haladéktalanul eltávolították azt.

Ugyanakkor nem szabad az ítéletet akként értelmezni, hogy ezt követően bárki, bármilyen tartalomnak minden felelősség nélkül teret biztosíthat, mivel feltételezhető, hogy más esetben, ha megállapítható, hogy az on-line portál üzemeltetője alappal számíthat arra, hogy ott jogsértő tartalom kerül elhelyezésre, és nem távolítja el azt haladéktalanul, úgy továbbra is felelőssé válik.