Infomediátor » Hírek
| ÁLLÁSFOGLALÁS az elektronikus kereskedelem helyzetéről | 2005. 02. 02. |
Az e-kereskedelem nem házalás! Az e-kereskedelem fontosabb, mint a házalás! Ha nem az e-boltok e-llehetlenítése a cél, akkor miért kell a web portál mellett hagyományos bolt, eladókkal, nyitvatartási idővel – rengeteg plusz költséggel? A kifli is pékáru, mégsem zsömle… Mikor ismeri fel végre a közszféra, hogy a magyar versenyképesség záloga az információs társadalom fejlesztése, amelyben kiemelt jelentősége van az e-kereskedelemnek? | |
|
ÁLLÁSFOGLALÁS az INFORUM – INFOMEDIÁTOR ÁLLÁSFOGLALÁSA az elektronikus kereskedelem magyarországi – siralmas - helyzetéről Kész csoda az, hogy elektronikus kereskedelem egyáltalán működik Magyarországon! Ugyanis minden létező feltétel ellene hat. Míg a világ leggazdagabb országai azon versengenek, hogy elhárítsák az akadályokat az e-kereskedelem útjából, és egész országok, iparágak költöznek az internetre a termelékenység, a haszon, és a magasabb anyagi és szellemi színvonal biztosítása céljából, addig Magyarország politikai-gazdasági irányítói még mindig lekicsinylik az informatika modernizációs erejét. A hazai médiában a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség tanulmányára hivatkozva jelent meg az értékelés, amely szerint a magyar web áruházak 86 %-a megfelelő engedély nélkül, jogellenesen működik. Nem tudjuk, hogy ez mit is jelent. A hivatkozott tanulmányt nem értük el az interneten, az a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség oldalán nem található – tehát a korszak nyilvánosságigényének nem tesz eleget.. Így vajon segíti-e a magyar közigazgatás a gazdasági, társadalmi, informatikai fejlődést, vagy csak az új gazdaság szereplőinek akadályozása, az informatikai költségvetések farigcsálása, a modernizáció hátráltatása a céljuk? A szégyenletes számok tükrében, amikor az egyik legnagyobb hazai netes áruház, a FOTEXNET is kivonult az online értékesítésből, a gazdaságpolitikának és a jogalkotásnak éppen a fogyasztók érdekeit is alapvetően szolgáló elektronikus kereskedelem elterjedését, minél nagyobb piaci részesedését kellene elősegítenie. Amikor a versenyképességnek az Európai Unió célkitűzései között is prioritással rendelkező, felhasználói bizalmon alapuló tudástársadalom fejlesztése az alapfeltétele, nem a fogyasztók kedvét az online vásárlástól riasztó számokkal elvevő tanulmányokat kellene a Fogyasztóvédelmi Felügyelőségnek foglalkoznia. Ehelyett a saját web oldalán kellene közzétett tartalomnak arra kellene koncentrálnia, hogy okos tanácsokkal segítse mind a fogyasztót, mind az elektronikus kereskedőt abban, hogy a webes értékesítés minél nagyobb forgalommal szolgálja mindkét fél érdekét. A hazai elektronikus kereskedelemre vonatkozó adatokat az Infomediátor 2004. december 3.-i sajtótájékoztatóján tartott évértékelésében ismertette. A honlapon is elérhető tanulmány adatai szerint a vállalatok egymás közötti kereskedelemében az értékesítések 10%-a zajlik az Interneten keresztül, míg Nagy-Britanniában 50%, Németországban 40% . Az elektronikus kereskedelem is inkább a vállalatok egymás közötti B2B kapcsolataiban jellemző, a kiskereskedelemben még lesújtóbb a kép: az internet használók 84%-a soha nem rendelt az interneten, a fennmaradó 16% jelentős része, 40%-a pedig 5.000.-Ft alatt költött. Ha ezt a számot a hazai, legalább hetente egy alkalommal Internetet használók 21%-os arányához viszonyítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyar lakosság 3,36%-a vásárolt eddig akár csak egy alkalommal az Interneten. A magyar kiskereskedelmi forgalom mintegy 5 ezer milliárd forintnyi összértékéből a GKI felmérése szerint 12 milliárd forintot – 0,24%-ot (!) – költöttek el az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás útján. Ezen forgalom mintegy harmada turisztikai szolgáltatások értékesítésből tevődött ki. (Összehasonlításként: Németországban csak az online értékesítés mintegy 5 ezer milliárd forintnak megfelelő forgalmat produkált.) Magyarország lemaradása tehát kétségtelen, mint ahogy az is, hogy ezen a területen még hatalmas tartalékok rejlenek, amelyek kihasználását egy fellendülést sürgető gazdaságpolitikának kellene elősegítenie. Az Infomediátor a lemaradás okát nem csupán az internet alacsony elterjedtségében látja, hanem a kétségtelenül meglévő, és megfelelő pozitív kampány híján nem csökkenő felhasználói bizalmatlanság mellett a hazai jogi szabályozás ellentmondásaiban is. Az elektronikus kereskedelmi web oldalt üzemeltető szolgáltatóra ugyanis a jogi szabályozás olyan fölösleges előírásokat támaszt, amely az információs társadalom kiépítésében jóval előttünk járó országokhoz képest jelentős többlet terhet ró a hazai kereskedőkre, ha csupán az online világ útján kívánnak értékesíteni. Az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I.22.) Korm. rendelet 19. § (1) bekezdése értelmében csomagküldő kereskedést kizárólag üzlettel és az üzlet profiljának megfelelő üzletkört tartalmazó működési engedéllyel rendelkező vállalkozás folytathat. Az Interneten keresztül értékesítő web-áruház pedig nem felel meg ennek a feltételnek. Így a kormány rendeletnek az engedélyező hatóság gyakorlata által is alátámasztott jogértelmezése szerint online kereskedést csak ténylegesen működő, eladókat foglalkoztató és a nyitvatartási időben felkereshető bolti háttérrel lehet fenntartani. A csomagküldő kereskedés folytatásának további feltétele az egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásáról szóló 15/1989. (IX. 7.) KeM rendelet értelmében a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által történő nyilvántartásba vétel. A távollévők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet a távközlő eszközök útján kötött szerződések – és ide tartozik az internetes értékesítés is – esetében ugyan ilyen követelményt nem támaszt, ám a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium jogértelmezési gyakorlata a web áruházak értékesítését a csomagküldő kereskedelemre vonatkozó szabályok hatálya alá vonja. A 2004. decemberében kiadott kormányrendelet, amely az ún. „házaló kereskedés” szabályait fogalmazza újra, annak ellenére nem rendezi e kérdést, hogy az informatikai szakma képviselői már többször jelezték ezt a problémát a GkM illetékesei felé. Az elektronikus kereskedelem kérdéseiről is rendelkező 2001. évi CVIII. törvény alapelve –az Európai Unió ide vonatkozó 31/2000/EC Irányelvével összhangban, - hogy az általános szakmai előírásokon túl további feltételekhez nem köthető az információs társadalmi szolgáltatás nyújtása. Ezt az alapelvet egészíti ki az a követelmény, hogy az információs társadalmi szolgáltatás alapjául szolgáló tevékenységre vonatkozó szakmai előírásokat is be kell tartani. Tehát az on line kereskedelem nem engedélyköteles, és a kereskedelemre általánosan vonatkozó szabályok közül is csak az internetes környezetben alkalmazható előírásokat lehet számon kérni a web áruházaktól. Ugyan az üzletet működtető kereskedővel szemben jogszabályi előírás a működési engedéllyel rendelkező üzlethelyiség, és a nyilvántartásba vétel, mindez az elektronikus térben történő értékesítés esetén azonban felesleges, az e-kereskedést ellehetetlenítő előírásnak tűnik. A tőlünk sokkal fejlettebb gazdasággal rendelkező országokban, így pl. az Amerikai Egyesült Államokban az állami intézkedések sora siet a gazdaság élénkítés kulcsának tekintett elektronikus kereskedelem ösztönzésére, és számos kedvezménnyel – többek között adókedvezményekkel – segítik annak minél szélesebb körben történő elterjesztését. Az információs társadalomról még csak ábrándozó magyar felhasználók érdeke, és az ország fejlődésének záloga egyaránt azt kívánja, hogy a jogi és gazdasági irányítás kezelje privilégiumként az elektronikus kereskedelem fejlesztésének kérdését. | |